|
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy király, s annak három leánya.
Az a király nem szerette a leányai, s egyszer nagy haragjában azt találta mondani:
- Bárcsak az ördög vinné el ezeket a leányokat!
Még jóformán ki sem mondotta: megnyílt a föld egyszerre három ördög ugrott elé, megfogták a három királykisasszonyt, nagy fergeteg kerekedett, s úgy elnyargaltak velük, hogy többet nem is látták.
A király mégis megbánta a szavát, búsult, bánkódott, de hamar megvigasztalódott, mert csakhamar három fiúval áldotta meg az Isten. A fiúk már nagy legények voltak, de senkitől sem hallották, hogy leánytestvérük is volt.
Eközben a király erősen leöregedett, s mindig sóhajtozott:
- Hej, ha még egyszer fiatal lehetnék!
Hallották ezt a fiúk, s megegyeztek, hogy elmennek a tündérek kútjához, s fiatalító vizet hoznak az édesapjuknak.
Mondják, hogy mit akarnak, s az öreg király, akinek - közben legyen mondva - zöld király volt a neve -, jó szívvel beleegyezett, csak menjenek.
Elindul a három királyfi három aranyszőrű paripán. Estére kelve betérnek egy csárdába, ott ételt-italt rendelnek; esznek-isznek s különösen a két idősebbnek olyan virágos kedve kerekedett, hogy nem is akartak továbbmennia csárdából.
Eleget hívja a bátyjait a kicsi zöld királyfi, hogy induljanak, mert így soha, míg a világ s még két nap, a tündérek kútjához nem érnek, de az idősebb királyfiúk meg sem mozdultak, azt mondtáka az öccsüknek:
- Csak eridj, te bolond! Majd mi is odaérünk, s ha nem érünk, úgy is jó!
Jól van, a kicsi királyfi ott hagyta a bátyjait a csárdában, s még aznap egy rengeteg erdőbe ért. Rengeteg erdőben talált egy kicsi házat, s bement oda éjjel szállásra. A kicsi házban egy öreg remete lakott.
A királyfi köszönti illendőképpen, a remete fogadja, s kérdi, hogy mi járatban van?
Mondja a királyfi, hogy a tündérek kútjához igyekezik: fiatalító vízért.
- Hej - mondja a vén remete -, abból a vízből én is szeretnék kapni, s a ha visszakerülsz onnét valaha, hozz nekem is egy csöppöt. Hanem a te lovadon hiába ne is menj, mert azon sohasem jutsz oda. Van nekem egy tarka lovam, az ördögök lovával testvér, ülj erre: ez a világ végére is elvisz!
Megköszöni a királyfi a vén remete nagy jóindulatát, felül a tarka lóra, s még ki sem mennek az erdőből, megszólal a ló:
- Hallod-e, kicsi gazdám, míg a tündérek kútjához mennénk, több rendbeli utad lészen addig. Mikor te még a világon sem voltál, volt a te apádnak három leánya, mind a hármat elvitték az ördögök. elébb azokat kell szabadítanunk, úgy megyünk a tündérek kútjához.
Először elmegyünk a legidősebb nénédhez, a sógorod nem lesz otthon, de én majd hazakergetem, s mikor megtudja, hogy a tündérek kútjához igyekezel, ő is kér, hogy hozzál a fiatalító vízből, de addig meg ne ígérd, míg azt a lepedőt neked nem adja, amelyik az ágyán van. Ennek a lepedőnek olyan tulajdonsága van, hogy ha magadra teríted, sem ördög, sem ember meg nem lát téged.
Ahogy ezt mondotta a tarka ló, nagyot fújt, s mint a nyíl felszállott a magas levegőégbe. Repült, mint a gondolat, erdők, mezők, tengerek felett.
Aztán egyszerre csak leszállott a földre, s megállott egy kacsalábon forgó gyémántpalota előtt.
- Itt lakik a legidősebb nénéd, kicsi gazdám. Te csak menj be, én meg kimegyek a selyemrétre, ott jár valahol a te ördög sógorod, minjárt hazakergetem.
Bemegy a királyfi a palotába, a tarka ló is ki a selyemrétre, ott az ördögöt meglátja,s elkezdi hajtani.
- Haza, ördög, haza! Ott van a sógorod, adj neki vacsorát!
- Hej, a kutya egye meg a májadat - mondotta az ördög a lónak -, te vagy a mi megölő hóhérunk!
De nem mert ellenkezni, szaladott a ló előtt, föl a palotába egyenesen.
A királyfi ott ült egy lócán, beszélgetett a nénjével, mikor az ördög belépett. Köszönti az ördög:
- Szervusz, sógor! Mi jóban jársz?
- A tündérek kútjához indultam, sógor - mondja a királyfi -, fiatalító vizet viszek az apámnak.
(folytatjuk)
|
